Fontosabb öröklődő betegségek

Csípőizületi ficam (diszplázia, nemzetközi megjelölése HD= heap dysplasia)

Elterjedtségét és gyakorlati jelentőségét tekintve a legfontosabb mozgásszervi megbetegedés. A bántalom lényege a csípőízületet alkotó csontok (combcsont feje, csípőízületi mélyedés, szalagok) rendellenes fejlődése és az ebből adódó mozgászavar, és esetenként ficam kialakulása. A csípőízület a csontos medence és a combcsont között gömbízület formájában alkot kapcsolatot. A gömbízület jellegéből adódóan sokirányú mozgást és teherviselést tesz lehetővé, közvetetten a gerincoszlopon keresztül kapcsolatot teremt az elülső és a hátulsó végtagok között is, így a mozgás és az előrehaladás legfontosabb ízületévé válik. Fájdalommentes és szabályos mozgás csak akkor lehetséges, ha a csípőízület egészséges. A diszplázia enyhébb formáinál a kutya akár tünetmentesen is leélheti az életét, súlyosabb diszplázia estén viszont komoly mozgászavar, állandósult ízületi fájdalommal járó sántaság is kialakulhat.

A bántalom nem veleszületett jellegű, de mégis örökletes háttérrel rendelkezhet. A kórkép gyakorlatilag csak a megszületés után, főleg a gyors növekedéssel és a különféle környezeti behatásokkal manifesztálódik. Ezért is lehetséges, hogy a súlyossági fok és a tüneti megnyilvánulás ideje eltérhet, abban a környezeti tényezőknek is fontos szerep jut. A súlyosbodásért leggyakrabban felelőssé tehető környezeti hatások a gyors növekedés időszakában hatnak, ezek a hiányos, kiegyensúlyozatlan vagy túltáplálás, a D-vitamin, a kalcium, a foszfor, a fehérje túladagolása vagy hiánya.

A kölykök normális ízületekkel születnek, s a rendellenességük csak később alakul ki. A deformálódások és a röntgenvizsgálattal is megbízhatóan látható eltérések csak az intenzív növekedés időszakában, azaz 5–10 hónapos korban keletkeznek.

A kutya végleges testnagysága genetikailag meghatározott, táplálással nem lehet irányítani, de lehet a növekedési sebességet befolyásolni. Egy növekvő nagy svájcit mindig karcsúan és vékonyan kell tartani. A túlzott igénybevétel, mint pl. a hosszú kirándulások, a gyakori lépcsőzés, a túlzott ugrások és a túl korán elkezdett bicikli tréning, valamint egy sima, csúszós talajon való tartás a növekedés idején szintén negatív hatással lehet az ízületeire.

A röntgenvizsgálat altatott állapotban történik. A kiértékelés és az egyes fokozatok elkülönítése országonként eltérő lehet, általában mentes, átmeneti, enyhe, közepes és súlyos formákat különítenek el. A közepes és súlyos diszpláziás kutyákat ki kell zárni a tenyésztésből!

A megbízható diagnózishoz ajánlatos a 15 hónapos, nagyobb egyedeknél a 18 hónapos életkort megvárni. A vizsgálatot minden esetben el kell végezni annak érdekében, hogy tudatában legyünk kutyánk fizikai terhelhetőségével.

Könyökízületi diszplázia (nemzetközi megjelölése: ED)

A sántasággal és bénulásos tünetekkel járó csontfejlődési zavar elsősorban a nagyobb fajtákban fordul elő, így a nagy svájci is érintett. A könyökízület és az ezt alkotó csontok megbetegedése hasonló jellegű a csípőízületi diszpláziához. A sokgénes genetikai háttér és az örökletes hajlam mellett kialakulásában a környezeti tényezők is fontos szerepet játszanak. A külső hatások közül a gyors növekedés, a viszonylag nagy testtömeg, az éretlen és növekedésben lévő csont- és porcszövet közötti diszharmónia, továbbá az ehhez társuló megerőltető fizikai igénybevétel és a kalcium-túletetés kiemelkedő jelentőséggel bír.

A könyökízületet alkotó három csöves csont (a felkar- és az alkarcsontok) végein különféle lefutású növekedési zónákban mind szélességében, mind hosszúságában eltérő ütemű a növekedés, emiatt az ízületen belüli felületen egyenetlenségek, túlnyúlások alakulnak ki. 4-5 hónapos kutyánál a csontok növekedése lelassul kivéve a singcsontot és a hozzá tartozó könyökdudort. A singcsont továbbnövekedése az ízületi felületen egyenlőtlenséget, lépcsőfokszerű kiemelkedést okoz. A megváltozott húzó- és nyomóerők hatására így az ízület egyes területei túlterhelődnek, repedések, porcleválások keletkeznek, majd elfajulásos jelenségek, folyadék-felhalmozódás, túlburjánzások, túlkopások is fellépnek. Szerencsére a 4-6 hónapos kori eltérő ütemű csontnövekedés a 6-8. hónapban ismét kiegyenlítődik és a szabályos ízületi állapot helyreáll. A könyökízületi diszplázia kialakulásában a kritikus időszakban (a 4-8 hónapos korban) érvényesülő hajlamosító tényezőknek nagy szerep jut. Ezért kerülendők különösen az 5. és a 6. hónapban a vad apportjátékok, a megerőltető ugrálás és lépcsőzés, illetve játék olyan kutyákkal melyek a fiatal nagy svájcinál testileg jóval nagyobbak és temperamentumuk „lehengerlő”.

A könyökízület rendellenessége tenyésztéshigiéniai szempontból jelentős, ezért a csípőízületi diszpláziához hasonlóan kezelendő. Célszerű a HD szűréssel egyidejűleg ebben az irányban is elkészíttetni a röntgenfelvételeket.

Vállízületi diszplázia (oszteochondrózis dissecans – OCD)

A nagytestű kutyák örökletes hajlamot mutató betegsége, amely a vállízületet alkotó karcsontfej ízületi porcának degenerációjával illetve a porc leválásával jár. A nagy svájci havasi kutyánál gyakran előfordul, kialakulásában nagy szerepet játszik a kiegyensúlyozatlan étkezés, a túlsúly, a megerőltető fizikai terhelés.

A betegség első tünetei 7-9 hónaposan kezdődnek, vissza-visszatérő elülső végtagsántaság formájában. A vállízületek nyújtása fájdalmas. A betegség röntgennel vizsgálható.

Epilepszia

Az állatorvosi gyakorlatban az egyik legismertebb idegrendszeri megbetegedés, amely általában már növendék korban is, de felnőtt állatoknál inkább jelentkezik. Számos fajtánál megfigyelték, a statisztikai adatok alapján kan kutyáknál gyakoribb. Örökletességéről tudott, hogy sok génhez kötötten, egy küszöbérték (kritikus génszámhalmozódás) elérése után realizálódik. Több kórformája is ismert, nagyon valószínű, hogy a kutyánál a legtöbbje örökletes. Klinikai jellemzői a szabályos időközökben (ciklusokban) jelentkező rángógörcsös roham, a tudatzavar és a tudatvesztés. A roham jellegében a ciklikusságon túlmenően szabályosság figyelhető meg, a teljes klinikai megnyilvánulást bevezető szakasz előzi meg, amit a fő roham és az utószakasz követ. Az epilepszia könnyen felismerhető, előfordulása egyes kutyacsaládokban jellemző lehet, helyes és megbízható diagnózis után gyógyszeresen befolyásolható, sot tartósan tünetmentesség érhető el, de nem gyógyítható.

Ektropium, entropium (a szemhéjak ki- és befordulása)

A szemhéj rendellenességeinek öröklődése nem teljesen tisztázott, de annyi bizonyos, hogy kialakulásukhoz több gén is szükséges, amelyek részben rejtetten, részben domináns jelleggel fejtik ki hatásukat. A szemhéjak zárásának megítélése kölyök- és felnőtt korban sem könnyű feladat. A szemhéjak befelé fordulása pl. jelentős tévedési lehetőségeket rejt; a jó ápolás mérsékelheti, a kor előrehaladta pedig súlyosbíthatja az adott esetet. Az örökletes szemhéjbefordulás már 8 hetes kortól az esetek 60-80%-ában jól látható, erre az állandó könnyezés és a szemhéjak összeragadása is felhívja a figyelmet. Ugyanakkor a bántalom előszöri fellépését kölyökkorban teljesen egészségesnek látszó kutyáknál későn, akár 6-9 hónapos életkorban is tapasztalhatjuk. Ilyenkor már sokkal nehezebb az örökletesség kérdésének eldöntése, mivel a befordulás a szemhéj gyulladásának szövődményeként szerzett jellegű is lehet.

Az alsó szemhéj befordulása a kötőhártya szennyeződésével, annak állandó izgalmával és tartós gyulladásával jár. Súlyosabb és elhanyagolt esetekben a szaruhártya károsodhat, ilyenkor elengedhetetlen a műtéti megoldás. A rendellenességet mutató kutyákat a tenyésztésből ki kell vonni.

Látóideghártya sorvadás (Progressive Retinal Atrophy-PRA)

A szem genetikai rendellenességei közül talán a második legfontosabb bántalom, mely a nagy svájci havasi kutyánál is egyre inkább megfigyelhető. Nagy valószínűséggel egy génpárhoz kötötten, rejtetten öröklődik. A betegség lényege a szem látóideghártyájának lassan kialakuló és fokozatosan elhatalmasodó károsodása és elfajulása, amelynek következményeként egyre súlyosbodó látászavar, s végül teljes vakság alakul ki. Elektroretinográfiás vizsgálattal viszonylag korai, 6–10 hetes életkorban megítélhető a látóideghártya állapota.

Szürkehályog (Cataracta)

A szemlencse fénytörő és fényáteresztő képessége az éles látáshoz nélkülözhetetlen. A lencse elhomályosodása, amelyet szürke hályognak is nevezünk, elobb-utóbb vakságot okoz. Örökletes formája több fajtánál is előfordul, jól ismert ugyanakkor, hogy számos betegség következményeként is kialakul. A kétféle szemlencsehomály között különbséget kell tennünk, az örökletes és önállóan jelentkező formát elsődlegesnek, a betegségek (pl. cukorbetegség, szerzett és öröklött szembántalmak) következményeként kialakultakat másodlagosnak nevezzük. A szemlencse elhomályosodása szabad szemmel is jól látható, jellemző a pupillák tompa fehéres színe, az állat ilyenkor már rendszerint vak. A lencsehomály lassan, rendszerint mindkét szemen és változó életkorban fejlődik ki. Műszeres vizsgálattal már korai stádiuma is észlelhető, ilyenkor még szabad szemmel alig látható valamilyen elváltozás, és az állat sem mutat különösebb látászavarokat. A hibát nagy valószínűséggel hordozó állatokat nem szabad továbbtenyészteni, mivel az öröklődő szemlencsehomály is súlyos hibának minősül.